Többször eldöntöttem már, hogy folytatom a blogot, dokumentálom a "kistesó" kilenc hónapját. Azután a félelem visszatartott: attól féltem, hogy idejekorán kezdek el terhesnaplót írni, mert talán ismét elvetélek. Bori születése óta háromszor estem teherbe, és háromszor vetéltem el. Az első kettő a hatodik hétben, magától befejeződött (megtapadási rendellenesség?), a harmadik (idén januárban) genetikai hibás volt, és bár a 7. héten hallottuk a szívhangját, 9 hetesen megállt a fejlődésben, így ez a terhesség műtéti beavatkozással végződött.
Most minden rendben levőnek tűnik, de nehezen tudom beleengedni magam az örömbe. Ez a baba pont négy évvel és két nappal Bori után fogant. Három napja voltunk orvosnál, hallottuk a szívhangot, és a nyugtató szavakat: minden rendben, lazuljak le... Hát, igyekszem...
Az émelygés lassan, fokozatosan állt be, de mostmár egész nap tart. Rosszul bírom a szagokat, főzni nem nagyon tudok, narancslét, vizes fagyit és tormakrémet kívánok (külön-külön :-D). Bori épp nagyiéknál van, így nyugodtan lustulhatok és sajnálhatom magam. Isten hozott ismét a hullámvasúton!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése