11. hét, 4. nap

Megfáztam. Sajnálom magam. Nem szedhetek gyógyszert. Szeretnék gyógyszert szedni. A házidokinéni nem vesz komolyan: igyak mézes teát. :P

A nadrágok kezdenek gyanúsan szűkek lenni. Émelygés gyakorlatilag megszűnt, de kevés ételt kívánok.

Nem akarok dolgozni. Nyaralni akarok.

10. hét, 4. nap

Hétfő reggel álomittasan, pizsamában támolygok ki a nappaliba. A férj már nagyon virgonc, nincs kismama-mennyiségű alvásigénye, régóta ébren van. Kedvesen köszön. Opciói (a teljesség igénye nélkül):

- Jó reggelt, Kicsikincsem! Hogy aludtál?

- Szia, Babám! Nem zavart a horkolásom az éjjel?

Netán: - Boldog házassági évfordulót! (Igen!)

Ehelyett a valóság:

- Asszony, mekkora dudáid lettek! Pfáj-jáj-jáj!

No comment.

9. hét, 4. nap

Egy kicsit elmaradtam a beszámolóval, de most gyorsan pótolom: Kb. 10 napja mentünk vissza ultrahangra és ...ta-damm... hallottuk a babácskánk szívhangját. Igen, így, egyes számban. Úgy tűnik, hogy kettőnek indult, de az egyik nagyon hamar megállt a fejlődésben. Lehet, hogy nekünk egyszerre egy gyermek is elegendő kihívás lesz :-D

Közben a hőség egyre elviselhetetlenebb. Gyakorlatilag alig vagyok képes bármit csinálni. Főzés, mosogatás szóba sem jöhet. Minden szagra érzékeny vagyok, enni is csak néhány dolgot sikerül (nagy kedvenc pl. a jéghideg kefír). El sem tudom képzelni, hogy mi lenne, ha pl. egy kétéves itt sertepertélne körülöttem, és vele is foglalkoznom kellene. Így azonban megtehetem, hogy sokat semmitteszek, és számolom a napokat a nyaralásig. Még 23.

7. hét, 6. nap

Már egy hete csak a ... z émelygés osztja be a napjaimat. Délelőtt csak "safe mode"-ban működöm, gyakran leheverek, főzni, mosogatni nem tudok a szagok miatt, és messzire kergetem a férjet, ha túl "illatosnak" ítélem (dezodor, szappan, kávé, bármi ide számít). Délután 2-3 körül azután fordul a kocka: minden rendben van, enni is tudok, pár korty kávé is jöhet, dolgozom meg minden - egészen kb. 10-ig, amikor beleájulok az ágyba, előre tudva, hogy reggel mire ébredek. Tudom, hogy eddig tulajdonképpen olcsón megúsztam, de remélem, hogy mindez nem tart tovább az első harmadnál. Ja, és a derekam is fáj elég rendesen, nem a babácskától, viszont miatta nem kaphatok be semmilyen gyógyszert...

Tegnapi (délelőtt!) kedvenc jelenetem: leejtettem a gyümölcslé kupakját, és megkértem a férjet, hogy hajoljon le érte helyettem (derékfájás, ugye...). Erre ő: "Julkám, te kihasználod az állapotodat, pedig az állapotod még sehol sincsen!" Uff.