15. hét, 4. nap

A második trimeszter tényleg sokkal lazább. Semmi émelygés, aluszékonyság. A derékfájásom is alábbhagyott, néha kisebb rásegítéssel: Zsigmond doki azt mondta, hogy néha egy-egy szem diclofenac-tablettát nyugodtan bekaphatok. Éljenek a "drogok"! :-)

A "kismamaland" olyan, mintha egy teljesen új világba csöppenne az ember, ahol fogalma sincs semmiről. Tegnap Esztert bombáztam a kérdéseimmel állami juttatások,  szoptatós melltartók, fürdetőszerek, babaruhák stb. témájában. A legbénább kérdés valószínűleg az volt, hogy milyen ruhába kell öltöztetni egy újszülöttet pl. kórházból hazahozáskor. Eszter egyből vastag kezeslábasról kezdett beszélni, de én leállítottam: "Kezdjük csak az elején! Van rajta egy pelenka - és aztán?" Bele kell tanulnom magam ebbe az új univerzumba...

14. hét, 5.nap

Aki azt hiszi, hogy majd ha eljön az ideje, besétál pár boltba, és simán beszerzi a 48-50-es kismamanadrágokat és -felsőket, az nagyon téved. 

Azon nem lepődtem, meg, hogy az egy szál vásárhelyi boltban, amely úgy hirdeti magát, hogy kismama ruhákat árul, semmit sem találtam. A kínálat néhány silány minőségű, kisméretű nadrágban ki is merül. A kolozsvári c&a-ban tájékoztattak, hogy nem tartanak terhesruhákat, a debreceniben pedig elég gyengus a felhozatal (egyetlen fekete nadrágot vettem, azt is az xxl részlegről). A h&m-nek van még kismamavonala, de csak ici-pici mértekben, csupa slim nadrággal. Végül a leendő nagymama hívta fel a figyelmemet a bonprix meglehetősen széles kínálatára. Összeválogattam ezt-azt, meg is rendeltem, most várom (van 14 napos pénzvisszafizetési garanciájuk, így nem kockáztatok túl sokat). Ne mondjam, hogy a nagy megrendelés leadása után két nappal kapom a hírlevelet: most két napig 15%-kal olcsóbban rendelhetek. Így jártam...

14. hét, 1. nap

Nyaraltunk. Kicsit össze-vissza dolog lett belőle (3 nap után otthagytuk a tengerpartot, mert pocsék volt az idő...), de azért jó volt máshol lenni és más dolgokat tenni. Az konkrétan kevésbé volt jó, amikor Zoli két napig ki sem jött a szunából Zalakaroson, és meg tévézhettem és olvashattam, mert - ugye - a kismama nem szaunázhat, nem termálozhat (sem a szoptatós anya, mindez * három gyermek, azaz még vagy 6 évig :D). Én is kiélhettem magam azonban az Ikeában, ahol meg is ejtettük az első gyerektémájú vásárlást: megvettük a kiszemelt kiságyat, minden belevalóval együtt. Jó érzés volt...

Az érzelmi hullámvasút mostanában egyre meredekebb, én sem tudom követni magam. Óráról órára változik a hangulatom. Minden tiszteletem a Férjé...

12. hét, 6. nap

Ujjé, a babácska jól van, még igen fürge és élénk :D

Voltunk dokinál, méghozzá Kolozsváron. Egy ideje már foglalkoztatott a gondolat, hogy magánklinikán kellene szülni, ahol az apa is bent lehet, nem ordibálnak az emberre morcos takarítónénik, és az embernek van gusztusa ráülni a wc-re. A vásárhelyi magánszülészetről nem sok jót hallottam, a kolozsvári Gynia-nak viszont jó híre van. Amúgy is kellett volna ultrahangra mennünk a 12. héten, meg Kolozsvárra is ugyanekkor, ezért kértem egy időpontot dr. Zsigmond Istvánhoz.

Az igazság az, hogy minket meggyőzött a doki is, a hely is. Mindenki kedvesen mosolyog, az épület kicsit olyan, mint egy wellness-szálloda, a doki értelmes és alapos. Megmért ezt-azt (nyaki redő, orrcsont), minden bőven határértéken belül van. A dupla teszre csuklóból nemet mondtunk: számomra értelmezhetetlne pl. egy olyan eredmény, hogy "a baba 70 százalékos eséllyel Down-kóros". És mi van, ha nem? És mi van, ha igen? Akkor is a miénk... (Persze könnyebb kimondani-leírni, mint elképzelni...) A doki egy szóra értette az álláspontunkat, és léptünk tovább. Következő vizsgálat 5 hét múlva. Akkor már kiderülhet, fiú-e vagy lány (hiába voltunk mindketten ráállva a lányra, most valamiért nagyon fiút sejtek...).