Március 26., a nap, amit 8 hónapja emlegetünk. Csak épp a baba nem tud róla: esze ágában sincs kibújni. Ma voltunk dokinál, szívritmus jó, összehúzódások nincsenek, elvileg nyugodtan várhatnánk még akár egy (két) hetet is....ha... Ha nem viszketnék, mint állat, és nem aggódnánk egyre jobban, hogy talán mégis epepangásom van. Ezt elmondtuk a dokinak is, aki - részben talán a megnyugtatásunkra - vérvizsgálatot javasolt. (Tíz napja miért nem? Akkor talán nem hangsúlyoztam eléggé, hogy én TÉNYLEG nagyon viszketek...).
És láss csodát: pár óra múlva cseng a telefonom, a doki hív, hogy elmondja, hogy megvan a laboreredmény, és minden jel arra utal, hogy terhességi epepangásom van. Tá-dámm. Az ő javaslata az, hogy holnap - oxitocinos szülésindítás és pár óra vajúdás után - ejtsük meg a császármetszést. Megnyugtat az, hogy végre tudunk valamit. Holnap, március 27-én, megszületik a lányunk. Hihetetlen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése