Na ez az igazi hullámvasút, nem az első terhességem...
Kedden érkeztünk haza Borival a nagyszülőktől. Este 8-kor vacsorázni készültünk, amikor hirtelen erős görcseim lettek, és vérezni is kezdtem. Elöntött a pánik, és tudtam, hogy azonnal indulnom kell a sürgősségire. Kis hátizsákot bepakol (hátha bent tartanak), sírdogáló gyermeket apja kezébe nyom, taxit hív, kedélyesen társalogni akaró taxist sürget. Rövidre zárva: legnagyobb meglepetésemre, a baba szíve szép szabályosan ver, a vérzés oka talán kisebb leválás (a petezsák a méhfalról...) Szedjem a progeszteront, és ágynyugalom.
Azóta ágyba (na jó, kanapén stb.) nyugszom. Hála Istennek, a Férj egész héten ráért Borit szórakoztatni, játszótereztetni, vásárolni, főzni... Lemondtam minden programot a következő két hétre. Ezek közül a legjobban Csabáék polgáriját sajnálom. Kb. fél óra műlva kezdődik, a család többi része ott van, és Trónok harca részeket nézek újra, zsinórban, és várom az 1 órát, hogy rendelhessek egy Quattro formaggit az olasz éttermből...
Most várunk. 10 nap múlva megyek ellenőrzésre Kolozsvárra, addig pergetem a napokat, egyiket a másik után, semmittevésben. Egyik pillanatban őszintén bízom abban, hogy a babácska jól van, növekedik, erősödik, és márciusban majd szépen világra jön, a másikban azt vizualizálom, amikor a doki bejelenti, hogy sajnos megállt a szíve, ennek is vége (nem kell hozzá sok fantázia;, januárban már hallottuk ezt a mondatot a szájából...) Bori aranyosan viseli ezt az egészet; tudja, hogy azért pihenek sokat, és nem megyek velük sehova, mert "pici baba van a pocakomban". Várja a kistestvért. Hátha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése