41. hét, 4. nap

Március 26., a nap, amit 8 hónapja emlegetünk. Csak épp a baba nem tud róla: esze ágában sincs kibújni. Ma voltunk dokinál, szívritmus jó, összehúzódások nincsenek, elvileg nyugodtan várhatnánk még akár egy (két) hetet is....ha... Ha nem viszketnék, mint állat, és nem aggódnánk egyre jobban, hogy talán mégis epepangásom van. Ezt elmondtuk a dokinak is, aki - részben talán a megnyugtatásunkra - vérvizsgálatot javasolt. (Tíz napja miért nem? Akkor talán nem hangsúlyoztam eléggé, hogy én TÉNYLEG nagyon viszketek...). 

És láss csodát: pár óra múlva cseng a telefonom, a doki hív, hogy elmondja, hogy megvan a laboreredmény, és minden jel arra utal, hogy terhességi epepangásom van. Tá-dámm. Az ő javaslata az, hogy holnap - oxitocinos szülésindítás és pár óra vajúdás után - ejtsük meg a császármetszést. Megnyugtat az, hogy végre tudunk valamit. Holnap, március 27-én, megszületik a lányunk. Hihetetlen...

41. hét, 3. nap

Sokáig az tartott vissza a teherbeeséstől, hogy úgy gondoltam, ekkora túlsúllyal felelőtlenség babát vállalni. Igaz, hogy - hál' Istennek - minden egészségi mutatóm (vérnyomás, cukorszint stb.) teljesen rendben volt (a pajzsmirigy pedig kezelés alatt), mégis úgy terveztem, fogyok 10-15 kilót, és majd aztán jöhet a baba. Hát ő másként gondolta. Igaz, akkor már nem aggódtam annyira e témában, elsősorban a háziorvosomnak köszönhetően, aki megnyugtatott: az ő túlsúlyos nővére három egészséges gyermeket hordott ki és hozott világra minden komplikáció nékül (ismeretlenül is köszönöm, dokinéni nővére! :-) 

A terhesség alatti további hízástól feleslegesen tartottam. Most +8kg-nál tartok úgy, hogy az édességet sem vonom meg magamtól. Ez kevesebb, mint a baba, magzatvíz, méhlepény és egyebek súlya. Hogy könnyebb lett volna-e 20 kilóval könnyebben kihordani a babát? Nehéznek - a szó "súlyos" értelmében - csak az utóbbi néhány hétben találtam. Biztos, hogy könnyebb lett volna, bár inkább egy kis plusz edzettség hiányzik. Majd a következőnél kipróbálom :-)

41. hét, 2. nap

Nem értem én egészen pontosan ezt a számolósdit: az utolsó menstruáció első napjától már eltelt a 40 hét, de a kiírt időpont holnapután van. Na mindegy, bárhányadik hét is van, a leányzónak esze ágában sincs kifele készülődni.

Nyűgös vagyok és morcos. Rosszul és keveset alszom, viszketek, mint állat, zsibbadnak az ujjbegyeim, fáj a talpam, néha farkaséhes vagyok, néha alig bírok enni, és közben lelkiismeretfurdalás gyötör, amiért nem vagyok derűs és felvillanyozott. Persze közben nem tévesztem szem elől a lényeget: egy babácska készül világra jönni, aki belőlünk van, és akiért már látatlanban odavagyunk. Csak szánná már rá magát :-)

38. hét, 5.nap

Decemberben azt hittem, hogy a 7. hónapban elkapni egy jó kis virózist az igazi móka. Tévedtem. A 9. hó közepén még érdekesebb. A Férj importálta, szendved is tőle vagy két hete, és most már én is csatlakoztam. Gyenge vagyok, mint az őszi légy, torkom kapar, köhécselek, néha picit ráz a hideg, és van egy sejtésem, hogy ez még csak a bevezető :-(

38. hét, 3. nap

A tegnap nagyon szép estém volt. A Férj mifikés lányai meghívtak egy, pontosan meg sem nevezhető estére. Teával, fánkkal és aranyos dekorációval vártak, az én dolgom pedig annyi volt, hogy meséljek a babavárásról. Nagyon jó kérdéseik voltak, belőlem pedig ömlött a szó. A végén imádkoztak értünk és a babácskáért, kis kártyákra jókívánságokat írtak nekünk, és egy szép babanaplóval is megajándékoztak. Jó volt azt érezni, hogy szeretnek minket, a mi kis alakuló családunkat, és elhangzott az is, hogy a mi példánk megerősítés számukra, hogy a házasságnak és gyerekvállalásnak van jövője. Bevallom, alaposan meghatódtam...

36. hét, 1. nap

Már amikor anno láttam a HIMYM idevágó részét (S06E23), amelyben Lily Moby Dicknek, a nagy fehér bálnának, Marshall pedig Ahab kapitánynak öltözött, tudtam, hogy ha egyszer várandós leszek farsang idején, nem hagyom a pocakban rejlő lehetőséget kihasználatlanul. Pénteken el is jött az ideje. Addig halogattam az ötletelést és jelmezkészítést, hogy csak pár óra maradt rá. Először úgy képzeltem, strandlabdának öltözöm, de ahhoz nehéz lett volna a Férjnek jelmezt kitalálni (tarthatott volna biciklipumpát a kezében, de annak lett volna némi pikáns felhangja, márpedig ez tizenévesek farsangi bálja volt..). Végül dinnyének és dinnyetermesztőnek öltöztünk. Kétórai kemény munka és néhány zsírkréta árán elkészült a jelmezem. A siker nem maradt el.

35. hét, 3. nap

Gyakorlatilag a terhesség második percében tudtam már, hogy hogyan szeretném átrendezni a hálószobát, hogy a babácska is helyet kapjon benne. Azóta is várom, hogy eljöjjön ennek az ideje... Január elején rendeltük meg a pelenkázókomódot, ami most el is készült, így kezdődhetett az akció. Némi bútortologatás, átpakolás stb. után a helyére is került a kis fiókos kedvencem, sőt, néhány menet mosás után be is rendeztem. Éljen!

Ezzel épp csak elindult a "gyerekszoba" projekt. Rájöttünk ugyanis, hogy nagyon csupasz a fal, a Férj pedig valami tapétázást emleget :-D

35. hét, 2.nap

Néhány napja éjszaka arra ébredtem, hogy rettenetesen viszket a talpam. De nagyon. Meg az alkarom is. Beugrott, hogy valamikor olvtastam valahol arról, hogy mindez tünete lehet - minek is? Elő a mobilt hajnali 3-kor, éljen a Google, és hamarosan kiderült, hogy a tenyér- és talpviszketés terhességi epepangásra utalhat. Vannak más tünetek is, de gyakran egyedül a viszketés jelzi a jelenséget. Anyukára veszélytelen, eltűnik szülés után, de a babára az utolsó hetekben veszélyes lehet, mert valamilyen anyag a magzatvízbe ürül, ezért ilyen esetekben a 38. hét után be szokták indítani a szülést. Na bumm!

Szinte reggelig lógtam a neten, fórumról fórumra szörfözve (ezt eddig sikerült megúsznom...), és a végére jól be is pánikoltam. Persze jött a hétvége, nem volt mit tenni, hétfőn azonban irány a házidokinéni! Aki épp szembe nem röhögött, de kedvesen közölte, hogy az én tökéletes laborértékeimmel és tünetmenteségemmel semmi esély az általam felállított zsebdiagnózis helyességére. Hittem is, meg nem is. Néha újra előjött a viszketés, jellemzően a tenyeremen és az alkaromon, de arra is rájöttem, hogy milyen könnyű viszketést pszichikusan generálni (na tessék, most is, ahogy írom, vadul vakarózom). Kis időbe telt, míg rájöttem, hogy azért épp a tenyerm és talpam viszketett, mert akkor kezdett éjszakánként csúnyán megdagadni a kezem-lábam - de erről majd később. Hipochondria vs. Juli - 1:0.

33. hét, 3. nap

Boring housewife...

33. hét, 2. nap

Múlt héten voltunk dokinál. Kiderült, hogy a pocaklakó hajasbaba: kb. 2 centis haja szépen látható az ultrahangon. Most tudtam meg, hogy én is sűrű, fekete hajjal (és kék szemmel) születtem - a színkombináció a békebeli fekete-fehér fotókról nem derült ki...

Azt is megtudtuk, hogy a babácska nem forult még be. Ilyenkorra általában már megfordulnak a babák, mert fejjel lefele jobban férnek. A doki szerint nincs látható oka a késlekedésnek: sem a köldökzsinór nincs rácsavarodva, sem a magzatvíz nem kevés. Az is lehet, hogy egyszerűen még jól fér, van helye bőven. Azóta gyakran elmondom neki, milyen jó lenne, ha megfordulna; remélem, működik, mert ha nem, az mostanában indulásból császárt jelent...

31. hét, 7. nap

Színre lépett a várandósság egyik velejárója, amiről eddig nem is hallottam: az éjszakai izzadás. 3-4 hete kezdődött, pont akkor, amikor a már említett virózis levert a lábamról, ezért egy ideig azt hittem, annak a tünete. Azután a virózis eltűnt, az izzadás viszont maradt. Nem ritka az olyan éjszaka, amikor kétszer váltok pizsamafelsőt, mert csuromvizesen ébredek. A hajam is csatakos ilyenkor, ezért előkészítve vár a kistörölköző, amit a párnámra teríthetek. Hiába hűtöm le a hálószobát jégbarlanggá, semmit sem segít. Nappal nem izzadok, viszont messze nem vagyok az a fagyosszent, mint eddig. Jó párszor megesett már, hogy ahol a Férj fázott, nekem melegem volt. Hogy mik vannak!... (Az intenzív nyálazásról talán majd egy másik alkalommal beszámolok :-D)

31. hét, 3. nap

Egyszercsak rám szakadt a nagy szabadság. Jó érzés az, hogy nem kell munkába rohangálnom, és gyakorlatilag semmi olyan programom nincs, amit nem én találok ki magamnak. Nagy bevásárlókörutakat rendezek, beszerzem a babácskának szükséges mindenfélét. Emellett pedig átmentem konyhatündérbe (igen, megint van íze annak, amit főzök!); tegnap pl. - csekély 4-5 óra alatt - olyan csülkös bablevest főztem, hogy hét nyelven beszél. Mindezek ellenére néha ingyenélőnek érzem magam, pedig vannak ötleteim, hogy itthon mit kellene tenni-venni, csak hamar elfogy az energiám...

A napjaim kedvenc mozzanata az, amikor elalvás előtt a Férj énekel a babácskának. Többektől hallottuk-olvastuk már, hogy megszületése után a baba felismerte apa énekét és megnyugodott tőle - kíváncsi vagyok, nálunk hogy lesz ez. A választott altató: az Égből pottyant mesék záródala.

29. hét, 7. nap

BÚÉK! Ez lesz az az év, amelyikben megszületik az első babácskánk... Még mindig hihetetlen, de már nagyon várjuk!