Ujjé, a babácska jól van, még igen fürge és élénk :D
Voltunk dokinál, méghozzá Kolozsváron. Egy ideje már foglalkoztatott a gondolat, hogy magánklinikán kellene szülni, ahol az apa is bent lehet, nem ordibálnak az emberre morcos takarítónénik, és az embernek van gusztusa ráülni a wc-re. A vásárhelyi magánszülészetről nem sok jót hallottam, a kolozsvári Gynia-nak viszont jó híre van. Amúgy is kellett volna ultrahangra mennünk a 12. héten, meg Kolozsvárra is ugyanekkor, ezért kértem egy időpontot dr. Zsigmond Istvánhoz.
Az igazság az, hogy minket meggyőzött a doki is, a hely is. Mindenki kedvesen mosolyog, az épület kicsit olyan, mint egy wellness-szálloda, a doki értelmes és alapos. Megmért ezt-azt (nyaki redő, orrcsont), minden bőven határértéken belül van. A dupla teszre csuklóból nemet mondtunk: számomra értelmezhetetlne pl. egy olyan eredmény, hogy "a baba 70 százalékos eséllyel Down-kóros". És mi van, ha nem? És mi van, ha igen? Akkor is a miénk... (Persze könnyebb kimondani-leírni, mint elképzelni...) A doki egy szóra értette az álláspontunkat, és léptünk tovább. Következő vizsgálat 5 hét múlva. Akkor már kiderülhet, fiú-e vagy lány (hiába voltunk mindketten ráállva a lányra, most valamiért nagyon fiút sejtek...).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése