Néhány napja éjszaka arra ébredtem, hogy rettenetesen viszket a talpam. De nagyon. Meg az alkarom is. Beugrott, hogy valamikor olvtastam valahol arról, hogy mindez tünete lehet - minek is? Elő a mobilt hajnali 3-kor, éljen a Google, és hamarosan kiderült, hogy a tenyér- és talpviszketés terhességi epepangásra utalhat. Vannak más tünetek is, de gyakran egyedül a viszketés jelzi a jelenséget. Anyukára veszélytelen, eltűnik szülés után, de a babára az utolsó hetekben veszélyes lehet, mert valamilyen anyag a magzatvízbe ürül, ezért ilyen esetekben a 38. hét után be szokták indítani a szülést. Na bumm!
Szinte reggelig lógtam a neten, fórumról fórumra szörfözve (ezt eddig sikerült megúsznom...), és a végére jól be is pánikoltam. Persze jött a hétvége, nem volt mit tenni, hétfőn azonban irány a házidokinéni! Aki épp szembe nem röhögött, de kedvesen közölte, hogy az én tökéletes laborértékeimmel és tünetmenteségemmel semmi esély az általam felállított zsebdiagnózis helyességére. Hittem is, meg nem is. Néha újra előjött a viszketés, jellemzően a tenyeremen és az alkaromon, de arra is rájöttem, hogy milyen könnyű viszketést pszichikusan generálni (na tessék, most is, ahogy írom, vadul vakarózom). Kis időbe telt, míg rájöttem, hogy azért épp a tenyerm és talpam viszketett, mert akkor kezdett éjszakánként csúnyán megdagadni a kezem-lábam - de erről majd később. Hipochondria vs. Juli - 1:0.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése