Egyszercsak rám szakadt a nagy szabadság. Jó érzés az, hogy nem kell munkába rohangálnom, és gyakorlatilag semmi olyan programom nincs, amit nem én találok ki magamnak. Nagy bevásárlókörutakat rendezek, beszerzem a babácskának szükséges mindenfélét. Emellett pedig átmentem konyhatündérbe (igen, megint van íze annak, amit főzök!); tegnap pl. - csekély 4-5 óra alatt - olyan csülkös bablevest főztem, hogy hét nyelven beszél. Mindezek ellenére néha ingyenélőnek érzem magam, pedig vannak ötleteim, hogy itthon mit kellene tenni-venni, csak hamar elfogy az energiám...
A napjaim kedvenc mozzanata az, amikor elalvás előtt a Férj énekel a babácskának. Többektől hallottuk-olvastuk már, hogy megszületése után a baba felismerte apa énekét és megnyugodott tőle - kíváncsi vagyok, nálunk hogy lesz ez. A választott altató: az Égből pottyant mesék záródala.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése