Hétfő reggel álomittasan, pizsamában támolygok ki a nappaliba. A férj már nagyon virgonc, nincs kismama-mennyiségű alvásigénye, régóta ébren van. Kedvesen köszön. Opciói (a teljesség igénye nélkül):
- Jó reggelt, Kicsikincsem! Hogy aludtál?
- Szia, Babám! Nem zavart a horkolásom az éjjel?
Netán: - Boldog házassági évfordulót! (Igen!)
Ehelyett a valóság:
- Asszony, mekkora dudáid lettek! Pfáj-jáj-jáj!
No comment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése