2014. július 17., csütörtök

5. hét, 4. nap

Kezdődik. Két nappal ezelőtt pozitívat jelez a terhességi teszt. A Férjjel ketten nevetgélve nézzük egymást: ez azt jelenti, hogy babácskánk lesz? Anyáink telebőgik a telefont. Igyekszünk nem beleélni magunkat, hisz bármi történhet még (vetélésszázalékokat emlegetünk), de közben már azt is tudni véljük, hol lesz a keresztelő.

Irány az internet, okosodjunk, hogy is néz ki ez a sejtkezdemény a pocakomban. Jól ledöbbenünk, amikor kiderül, megvan az már 2mm-es is, és határozottan egy ebihalra emlékeztet. Nem hányok, nem érzek semmit (csak érezni vélek némi fáradékonyságot, de hát kánikula van...), picit olyan vagyok, mintha becsíptem volna, mindent eltörtök és felborítok. E téren a rekord (egyelőre?) a hűtőből együtt kizúduló üveg pálinka (kár érte, Albi-féle szilágysági szilva volt) és jénai, benne az ebédünkkel. Férj pont romeltakarítás közben érkezik haza, csendesen megállapítja magában, hogy mi lesz még itt, és már meg sem szólal, amikor látja, hogy egy elegáns mozdulattal beledobom a készülő levesbe az egész szál kaprokat. Végül is így is meg lehet enni... Kirobban a nevetés, némi könnyel és ölelkezéssel, amikor rájön: krémleves lesz, a botmixer elbánik a kaporral is.

Mi lesz még itt?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése